A szó repül

Megint beszéltem: „bölcsen” vélekedtem,
okoskodtam – hogy gyűlölöm magam!
Mintha tiszta hitveshez fertezetten
mennék haza, más nőtől mocskosan.
Kiabáltam, majdnem be is rekedtem,
hajtogattam a magam „igazát”,
és most a sok szó, mint emészthetetlen
rút eledel, bensőmben rágva-rág.
Így vonszolom életem átkozottan:
az élőszó zsibongó piacán
akkor vagyok boldog, ha jót hazudtam,
míg az írásban, csak ha igazán
az Igazat sikerült szóba tennem,
ami lelkem szerint visz majd tovább!
Ezért, barátaim, hallgatni engem
ostobaság.
De bárcsak betűim sose tünnének
el polcotokról!… Szerzetes-magam
mától végképp a betü istenének
ajánlom – nem lesz több szavam.

1943

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]