Azon az órán…
| Azon az órán, amidőn a réten |
| a fű a legbúsabban lengedez, |
| a bőregér az égnél feketébben, |
| zörgő szárnyán rovar után evez, |
| a holdvilág, az eltört mátka-gyűrű, |
| nagy, kővévált felhők közt darvadoz, |
| a levegő lelkek hadától sűrű |
| és túlvilági könnytől harmatos: |
|
| állj meg, ember, a hűvös erdőszélen |
| és szólítsd csendben halottaidat, |
| szívedből szívükig búsan-merészen |
| építs valami szép felhőhidat. |
|
| Létezésüknek kóstold meg a titkát |
| s a kósza lángból, mely feléd lobog, |
| fogj el bár egy jánosbogárnyi szikrát, |
| s vidd magaddal, mint boldog zálogot! |
|
|
|