Archaeologia
| Egész délután túrtam a hegyoldalt, |
| szakadt a föld s hulltak a cserepek, |
| szürkés-piros, mállós rögökre sorvadt |
| korsó-maradványok, amelyeket |
| még csak rekonstruálni sem lehet. |
|
| S mindennemű csontocskák is gurultak, |
| lapockák, forgók, régi peggyesek, |
| még nagyobb dicsőségire az Úrnak, |
| ki – ha fújják a Végítéletet – |
| belőlük így-úgy párat összeszed. |
|
| S az órák észrevétlen sikamultak, |
| amilyen gyorsan csak ehelyt lehet, |
| hol kőkori romok jelzik a múltat – |
| mire felnéztem, már esteledett, |
| s piros nyílként szálltak a fellegek. |
|
| S most: kezemben tízezeréves balta, |
| diadallal felmutatom a holdra: |
| De a számlálhatatlan emberöltők |
| mélyére e rideg csillag helyett |
|
|
|