Alkonyati symphonia

A lehullt Nap aranyos ekéje
vörös csíkokra szántja az eget;
mielőtt még belehullnék az éjbe,
magamhoz szólítom emlékedet.
A lehullt Nap vér-rozsdás ekéje
irgalmatlan szabdalja szívemet.
Rimánkodón nézek a messzeségbe
s a felhőktől esengem képedet.
Tíz napja múlt, de mintha ezer éve
történt volna, mint egyetlen csoda
az egyszer élő ember életében,
melyet a mennyre festettek oda!
*
Lábad nyomát hiába keresem a réten,
elmosta az eső, felszívta a sár.
Dalaidért minden fülhegyezésem
hiábavaló: mint az őszibogár,
mezeimből úgy eltűnt a szavad.
Az általános őszi tünedezésben
belőled a földön semmi se maradt,
mindenestül ott vagy a lila égben!
*
Megfoghatatlan tragikum lilája
foglalkoztatta akkor az eget.
Földi szín-é, kérdeztük, mit reája
az erdő nyűtt bundája visszavet?
Egyszerű volna. Máshol van a nyitja.
Ott valami egyszer történhetett.
Hogy micsoda, halottak síri titka,
s annál homályosabb, ha kérdezed.
Tán régi les, drámába fúlt vadászat
emléke lobbant újra fel oda,
egy szűzi őz, angyali tiszta állat
hörögte fel, hogy élni volt joga?
V-ből kilőtt vadludak visítása?
Feltükröző vérmocskos harcterek?
Az Armada sistergő pusztulása?
– kérdezgettük s nem jött rá felelet.
*
De már tudom. A titkot megtaláltam.
S annál szentebbül nézem az eget.
Porból, fényből, tündér színekre váltan,
hatalmasítja fel emlékedet.
Velünk történt meg ott az, ami történt.
S az égre írt roppant szomoruság
pusztíthatatlan égi örökünkként
hirdeti majd évezredeken át:
szerelmünk nem volt emberi valóság,
csókunkban két tündér ölelkezett,
kik egymást féltvén, úgy megkuruzsolták,
hogy kettejükből lőn egyetlen egy!
Testetlenül is így levénk egy-lélek.
Testünk egymásért most azért nyilall,
azért szakadnak ki belőle részek
s küzd a hasadtság borzalmaival.
Friss holt vagyok, kiből elszállt a pára,
vagyok nagy erdőn vérző árva őz,
fáradt vadlúd, kinek a visítása
legordasabb vadász-szívet legyőz.
S tudván: szerelmünknek nincs földi mása,
mégis hittel mondok jóéjszakát.
Vadludak véghetetlen vonulása
vezéreljen e vad világon át!

1941. november 1.–november 13.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]