Egyedül
| Ha az alvás álmatlan nihiléből |
| a lélek újra napvilágra kél fel, |
| magát-szülő sajgással fáj a létel. |
| Ilyen kínt nem okozhatnék magamnak, |
| csak még a fel-sem-ébredéssel. |
|
| Határtalan, pusztító egyedüllét! |
| Az ember érzi, hogy vásik foga |
| s egy hosszu árnyék rámhajol s körüllép. |
| Gyönyörű gyermek, isteni csoda, |
| érted kiált e sajgó egyedüllét. |
| Segíts, öröklétnek záloga! |
|
|
|