Naplótöredék, I

Ma bevert az eső az állomásra;
unatkozom s nézem, a vonatok
hogy jönnek-mennek, egyre-másra.
Megidézem mennybéli alakod.
Még nem vagy bennem egy s egész,
még csak darabjaidban élsz.
Legjobban tán kezed s szemed,
s a lábacskád: a lábfejed,
s a huncut ujjacskák, melyek
olyanok, mint – mint valami
csillagbeli állatkezek.

1941

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]