Esztendeink

Szántottunk szép szenvedéssel,
boronáltunk békességgel,
vetettünk könnyhullatással,
nem arattunk nagy vígsággal.
Esztendeink csúfak voltak,
lelkünktől is megraboltak,
barátaink mind megholtak,
kutyáink elkóboroltak.
A nagy télre, szigorogván,
jaj de egyedül maradtál!
S érted sírva szakadatlan,
jaj de egyedül maradtam.
Ugye, nem hazug az írás,
hogy megtérül mind a sírás,
s kik könnyhullatással vetnek,
nagy vígassággal aratnak!

1941. április 27.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]