Velencei április

Sütkérezem a feltámadt napon, álmatagon, s Velence köveit simogatom, rajzolgatom. Fekete, néma hangszerek, suhannak lent a gondolák, évezredek mélyéről ittmaradt csodák. Rózsálló, sávos fellegek a város átlátszó egén: a menny lebeg felettetek, a mennyet látom lentről én! Húsból, vérből szép ékszerek, isteni lányok, asszonyok: valami bennem értetek a sírban is zokogni fog! 1940