A római tavaszból
| Hogy élvezhesselek, szép idegen tavasz, |
| mikor még otthon öldököl a tél, |
| kunyhók s vén templomfedelek roskadoznak |
| méteres hó alatt, s a föld kemény lett, |
| hogy sírgödröt se lehet ásni benne –? |
|
| Hogy élvezhesselek, kertalji este, |
| langyos szellő, aranyló hold a réten, |
| amikor otthon jégpadozat fedi |
| a vizek hátát, s hófúvásos |
| nagy utak mentén megfagy a vándor –? |
|
| S szabad lélek, hogy engedjelek el, |
| hogy küldjelek a pálmafás romokra, |
| s belé a Dél kékjébe, aranyába, |
| amikor otthon az emberi lelken |
| történelmi szorongás s fekete gond ül –? |
|
| Minő tavaszt küldesz oda, Istenem? |
| Rontó, teremtő olvadás, vajon mit |
| zúdítasz hazámra vad szeleddel, |
| s megállnak-é az áradt patakokban |
| hentergő, rohanó, iszonyú sziklák –? |
|
|
|