Az átkozott virág

Ismét kinyíltál,
Fekete virág,
Holdatlan éjjel.
Sötét átok-virága.
Nagy laboda-fejed
S szívben gyökerező cikád
Angyalkönny-ízű esőt kívánna.
Táplálásodra
Ki volna egyedül elég?
– Jaj, a pokolban tenyészik e fajta,
Órjásra nő,
Lelkek elátkozott serege rajta –
Hogy táplálhatná most a kedves ég?
Pokoli burján,
Ne féltsd ördög-szabott adódat!
Mert nemsokára
Jóllakhatsz tán örökre:
Valakinek a könnye
S valakinek a vére
Csak úgy dűl majd a szorító gyökérre,
S időtlen időkre eloltja szomjad!

1939. május 11.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]