Tavasz van, gyermekek
| Tavasz van, gyermekek! A hegyi szélben |
| érzitek-é ezeréves szagát? |
| – Őrült leány, virággal az ölében, |
| vén koldusoknak is vad csókot ád. |
|
| Légy boldog, régi holt, dédunokád |
| egy könnyes csókból most fogamzik éppen! |
| Légy boldog, csontmagány, szép hóvirág |
| nyílik ki koponyád szemüregében. |
|
| S, boldog fiúk, hófoltos erdőszélre |
| rohanjatok ki, mint az ördögök, |
| pirult orcátok nyomjátok a szélbe! |
|
| Mind édesebbek e tavasz-körök, |
| melyek reánkgyűrűznek évről-évre, |
| az ős nyárból, mely valahol örök! |
|
|
|