Álom a béke városáról

Évához

 
Bár volna valahol egy meseváros,
ezernyi tornyú, égverő-falú,
köröskörül kék tengerrel határos –
város: melyből nem lesz por és hamú!
S csodás nép lakja: csupa halhatatlan,
szerelmet és halált nem ismeri,
úgy élnek ők e mesebeli katlan
ekhói közt, s életük isteni!
– Én téged oda menekítenélek,
mint angyalok, éljél örökre ott!
Majd benned én is tovább éldegélek,
s minden napoddal újra-támadok…

1938

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]