Ősz van
| Levél, holt falevél földön, padon; |
| szép gesztenyét rúgunk vagy zsebre tesszük. |
| Jaj, mennyi szín! Mint a kaméleon, |
| ezernyi szín közt szinte megbetegszünk. |
| S már nincs szavunk; muzsika kellene, |
| hogy megmaradjon ez az ősz-valóság, |
| valami sirató, álmos zene, |
| mely búcsúztassa egy-egy nap hajóját |
| s ne kelljen mindig újrakezdeni |
| az örök ősznek szóbafoglalását! |
| Inkább kongassuk bottal esteli |
| sétákon vén villák fekete rácsát. |
| S temetők útján, ha már hull a dér, |
| vagy sétatéren, nagy nyárfák tövében, |
| szálljunk hintázva, mint a holt levél |
| a hold felé, mely hindogál az égen – |
|
|