A föld mélyében
|
Sőtér Istvánnak
| „A föld mélyében sok-sok borzalom van, |
|
a föld mélyében, kisfiam, ne áss! |
| Egy-két vágás, rég-voltak csontja roppan, |
|
szádba freccsen mérgeskigyó-tojás; |
| Ásód acélja nagy fogon csikordul, |
|
mely álmodban majd lábszáradba mar, |
| rontó mérget hagy benned, ha kifordul – |
|
fiam, ne áss hát, hagyd abba hamar!” |
|
| „Nem hagyom abba, jó anyám, csak ások – |
|
Ó, az ásás milyen gyönyörüség! |
| A földben, látod, lángok, csillogások, |
|
tüdőmbe szívhatom a mély hüsét; |
| Egyik lábam királylány-koponyán van, |
|
a másik fent a gödör peremén: |
| mult őszök, tavaszok vakondnyomában |
|
egy régi alkonyat ízét keresem én.” |
|
|
|