A nagy temetőben

Itt állok Musset mauzóleumánál
s olvasom a verset az oldalán;
úgy érzem, mintha te mögöttem állnál,
sötét ruhában állnál itt, apám.
Hányszor láttam már lámpás éjszakákon
sovány, fekete-ruhás alakod!
A Vaugirard-on lettél jóbarátom,
nekem, ki elszakadt fiad vagyok.
S most újra itt vagy. Már egyszer zokogva
álltál meg itt, régi, sovány diák
s bámultál messzi otthonodra,
a sírkő-rengetegen át.
Jaj, Párizsban mennyi élet s halál van,
mennyi hús-vér fent s mennyi csont alul!
Bódorogva régi apám nyomában
járom e várost keresztül-kasul…

1937

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]