Kóborlás Itáliában

Jártam eltűnt légiók sziklaútján,
mászkáltam porló templom-falakon;
kóstoltam kőmadonnák csorba kútját,
melyből zarándok hörpintett s barom.
Láttam romot, mely kék tengerbe vész el,
s kis piacon visszhangzott énekem,
hol kölykök ültek meztelen fenékkel
kétezeréves nagy sírköveken.
Láttam Giotto nyájának unokáit,
rágták az Arno-menti szép füvet,
s egyszer-kétszer eljutottam odáig,
hogy csókot dobtak rám toszkán szüzek.
Láttam narancsfát s gondoltam Mignonra,
kinek e hon volt álom-vigasza,
s így sóhajtottam honvágyas kínomban:
„csak meg ne haljak itt. Haza, haza!”
 

1937

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]