A dobói romok

Takáts Gyulának

 
Ott falu volt valamikor,
egy-két hosszanti út, sikátor;
füst szállt apró házaiból
és oktatott a prédikátor.
Most a kapa téglába koccan,
csont dűl ki az eke nyomán,
s lidércesen lebegnek ottan
a romok, ha jön a homály.
S ott, hol víz futott a malomba
és jöttek-mentek a halak,
az árokban ezernyi gomba,
s nagy páfrányok bólonganak.
S olyan a régi malomárok,
mint út, melyen senki se jár,
s aki jár ott, éjszaka jár ott
s az talán maga a halál.
– Ó, hogy szeretném látni mostan
a romot, Szentgyörgy-éjszakán!
A malom nagy kereke roppan,
fáján csepegni kezd a szál,
s ropogva indul meg a lomha
fagépezet, s a fák alól
emberek jönnek a malomba,
őrletni, mint valamikor!

1937

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]