Perc-szonett

 

Erőpróba-szerű játék Weöres Sándorral; amit ő írt ugyane perc alatt, nála talán szintén megmaradt. Az idő kötött volt, a téma szabadon választható.

 
Az elszalasztott nagy pillanatok,
a kielégítetlen égi percek,
a másnak tartott vér-áldozatok
íratják meg velem most ezt a verset.
– Ti nem tudjátok, ti nem értitek,
hogy föld alá kényszerítve a mámor,
a meggyilkolt vágy mily lidérceket
dob fel az éjszakába majd magából!
Mert ha tudnátok, nem volna csoda,
ha, ÉDES NŐK, ti, élteteket únva,
vakul adnátok magatok oda
akárkinek, akit az ostoba
véletlen lök elétek amaz útra,
amelyre többé tán nem lép soha!

1936

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]