Séta Corot tájain

I Horgonytalan hajókként távolodnak s elúsznak lassan a nyári napok. Tarkálló őszben járunk. Elhagyott parkokban sanda szobrok vigyorognak. Lopózkodunk zörgő utakon át, szemünk riadt négy lángja összevillan: felettünk zengő szárnyalással illan egy nagy piros madár, az ifjuság.   II Ködös völgyek: élő Corot-i kép; kéklő kastély, a Nap hideg korong. Színekből s szagokból gyerekkorunk minduntalan kirí s elénkbe lép. Valamikor ennyi lesz az egész: fogyó szinek, illatok s dallamok s egy szép napon valami elhagyott parkból ránkvicsorog a feledés.