Bélyeggyűjtők

Ültünk a lépcsőn – nyár volt, nagy meleg – Babu, Cibla, Pipi, Laci, Pikó, kezünkben album s tarka bélyegek: Aszerbedzsán, Japán, Portorico, Mauritius s más rejtélyes nevek, megvigasztaltak minden bánatot, s rajtuk királyok és vadállatok, amelyekről álmodni lehetett. A levegőben sarkantyúvirág vastag, nyári illata folydogált, nem bírta szusszal az aranydarázs, és kiterített szárnnyal meg-megállt – De benne, mint félelmetes hajók, úsztak az elhangzott messzi nevek, s ahogy kimondtuk, fájdalmas hahót küldtünk utánuk és üzenetet a messzi partra, hova egy napon bizton megérkezünk, kik itt vagyunk, a rossz, kivájt falépcsőn mi haton, megérkezünk, mielőtt meghalunk!