Galambok
Galambcsapat a kunyhó tetején: |
bucskázók, örvösek és büszke pávák; |
hogy megszenteljék nagy nyomorúságát, |
finom galambokat tart a szegény. |
|
Akkor voltam én is a legszegényebb, |
mikor galambot tartottam, sokat; |
s akkor voltam mégis legboldogabb, |
amilyen nem leszek, bármeddig élek. |
|
Az Őrhegy tetején át hogy repültek |
s hogy surrogtak a vén házakon át! |
A kék magasság ánizs-illatát |
éreztem rajtuk, ha vállamra ültek. |
|
Álmomban most is vissza-visszajárnak |
s őket tiszta búzával etetem; |
hálásan simogatják égi szárnyak |
szegény, boldogtalan fejem. |
|
|
|