Éjfél Budán
| Most voltaképpen sírni kellene: |
| tétova mánk végképp holnapba lendül, |
| búcsúztatója borízű zene, |
| mely kiszivárog egy kis étteremből. |
|
| Az út alatt szagos fürdők leve |
| zubog, s a rács alól kék pára leng föl, |
| mint süllyesztőből foglyok szelleme… |
| Kóbor kandurt ciról a sarki rendőr. |
|
| Az állig gombolt házak mind vakok, |
| vonuló ködben úsznak, mint a csolnak, |
| s belsejükben egy-egy család vacog, |
|
| kaszával áll ágyuk felett a holnap. |
| A plafonokról lógnak sóhajok |
| s foszlányai tejszagú altatóknak. |
|
|
|