Ilók és MihókHol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, volt egy özvegyasszony s egy Mihók nevű boldogtalan fia. Egyszer azt mondja Mihók az anyjának: – Édes anyókám, házasodhatnám. – Kit vennél el, édes Mihókom? – Ilókot, édes anyókám. – Eredj, fiam, kéresd meg! Mihók elmegy az Ilókék házához, és ott egy tűt kapott ajándékba. Jövet megunta a kezében tartani, és amint egy szénásszekeret ér, beszúrja a szénába. Megérkezik a szénásszekér, s Mihók váltig keresi a lehányt szénában a tűt, de nem lelte meg. Elment haza, az anyjához. – Hol voltál, édes Mihókom? – Ilóknál, édes anyókám. – Mit vittél neki? – Nem vittem semmit, adtak. – Mit adtak? – Egy tűt. – Hadd lássam! – Egy szekér szénába szúrtam, és nem lelem sehol benne. – Jaj, fiam, nem jól tettél; a csákódba kellett volna szúrni. – Másszor úgy teszek. Megint azt mondja az anyjának: – Édes anyókám, házasodhatnám. – Kit vennél el, fiam? – Ilókot, édes anyókám. – Eredj, fiam, kéresd meg. Mihók elmegy lánynézni, és kap ajándékba egy ekevasat. Hazamenet beléteszi a csákójába, de az nem akart megállni: hol jobbra, hol balra húzta le a csákót, a fejét is összeverte. Utoljára megrestellte Mihók, s elhajította a sárba. Hazamegy üres kézzel. – Hol voltál, fiam? – Ilóknál, édes anyókám. – Mit vittél neki? – Nem vittem, adtak. – Mit adtak? – Egy ekevasat. – Hadd lássam. – A csákómba szúrtam, de nem akart megállani, s elhajítottam. – Jaj, fiam, nem jól tettél, a válladra kellett volna vetned, s úgy hoznod haza. – Másszor úgy teszek. Megint elkezdi Mihók: – Édes anyókám, házasodhatnám. – Kit vennél el, fiam? – Ilókot, édes anyókám. – Eredj, fiam, kéresd meg. Elmegy Mihók a lányos házhoz, kap ajándékba egy kis kutyát. Hazamenet a vállára veti, és úgy viszi haza. A kis kutyának sehogy sem tetszett az a hely, minél jobban nyomta oda, annál jobban fickándozott, utoljára mardosni kezdte a vállát. Mihóknak fájt, és eldobta. – Hol voltál, fiam? – Ilóknál, édes anyókám. – Mit vittél neki? – Nem vittem semmit, adtak. – Mit adtak? – Egy kis kutyát. – Hadd lássam. – A vállamra vetettem, de marta, s eleresztettem. – Jaj, fiam, nem jól tettél. Egy darab madzagra kellett volna kötnöd, magad után húznod, s szólítgatnod: Kucó! Kucó! – Másszor úgy teszek. Aztán megint elkezdi: – Édes anyókám, házasodhatnám. – Kit vennél el, fiam? – Ilókot, édes anyókám. – Eredj, fiam, kéresd meg. Elmegy Mihók Ilókhoz, és kap ajándékba egy fél szalonnát. Jó erős madzagot köt reá, maga után vonszolva ballag hazafelé, és minduntalan szólítgatja: Kuckó! Kuckó! A kutyák nem kérették sokáig magukat, az egész faluból reágyűltek a szalonnára, s amíg Mihók hazaért, mind megették, csak az álla csontját hagyták meg, amelyikre a madzag volt kötve. – Hol voltál, fiam? – Ilóknál, édes anyókám. – Mit vittél neki? – Nem vittem; adtak egy nagy darab szalonnát, ezt ni! – Hisz ez csak az álla csontja. – Madzagra kötöttem, magam után húztam, talán megették a kutyák. – Jaj, fiam, nem jól tettél; a hátadra kellett volna venned, hazahoznod, s a házba felakasztanod a füstre. – Másszor úgy teszek. Aztán kezdi újra: – Édes anyókám, házasodhatnám. – Kit vennél el, édes fiam? – Ilókot, édes anyókám. – Eredj, fiam, kéresd meg. Mihók ismét maga ment a lányos házhoz, és kapott egy borjút. Kötelet hurkolt a nyakára, hátára vette, s akármennyit feszengett, kapálózott és rugdosta, hazavitte nagy nehezen. Otthon felvonszolta a padlásra, s felakasztotta a kakasülőre. – Hol voltál, fiam? – Ilóknál, édes anyókám. – Mit vittél neki? – Nem vittem, adtak egy borjút. – Hol van, nem látom. – Hazahoztam a hátamon, s felakasztottam a füstre. – Jaj, édes fiam, nem jól tettél. Gyengén kellett volna körülkeríteni a nyakát egy kötéllel, szépen hazavezetni, a pajtában a jászol elébe kötni, s szénát vetni eleibe. – Másszor így teszek. Aztán megint elkezdi: – Édes anyókám, házasodhatnám. – Kit vennél el, fiam? – Ilókot, édes anyókám. – Eredj, fiam, kéresd meg. Mihók elmegy, és odaadják neki a lányt. Mihók kötelet vet Ilók nyakába, vezeti hazafelé, szólítgatja: „Ne, bocikám, ne! ne!” Hazaérve beköti a pajtába, szénát vet eleibe, aztán bereteszeli az ajtót, s bemegy a házba. – Hol voltál, fiam? – Ilóknál, édes anyókám. – Mit vittél neki? – Nem vittem, adtak. – Mit adtak? – Ilókot. – Hát hol van? – Békötöttem a pajtába. – Jaj, fiam, nem jól tettél. Eredj hamar, cirógasd meg, vess szép szemeket rája, s hozd be a házba. Mihók el is ment mindjárt, a háznál valamennyi aprómarhának kivájta a szemét, a pajtába ment, megcirókálta Ilókot, és ráhányta a szemeket. Ilók szegény azt gondolta, hogy Mihók csúfolódik vele, megsokallta a tréfát, s elszaladt haza. Azalatt a násznép összegyűlt a lakodalomra, elment a vőlegénnyel a menyasszony után, megengesztelte, s elvitte haza Mihókékhoz. Mikor vége lett a vendégeskedésnek, felvitték Mihókot és Ilókot a pajta padlására, és lefektették a szénába. Ilóknak nem volt kedvére ez a nyoszolya, azon járt az esze, hogy elillanhasson, s valami szín alatt lekéredzett egy kis időre. Mihók nem hitt neki, s egy hosszú zsinórt kötött a nagy lábujjára, úgy bocsátotta le. Ilók pedig, mihelyt künn volt az udvaron, leoldta a zsinórt, egy kecske lábára kötötte, s maga elillant haza. Mihók csak várta, várta. Kiszaladt utána, s hogy nem jött, rángatni kezdte a zsinórt. A kecske a rángatásra mekegett. Mihók anyja meg a lármára kinézett, aztán felment a pajta padlására, hogy lássa, mi baj. – Hol van Ilók, fiam? – Odale, megkecskésedett, édes anyókám. – Hogy kecskésedett volna? – Zsinórt kötöttem a lábára, s most húzom fel, de nem felel, csak mekeg. Az anyja, a zsinórt tapogatva, megkapja a kecskét, s észreveszi, hány hét a világ. Megint felkölti a vendégeket, elmennek a menyasszony után, kibékítik nagy bajjal, s még egyszer elviszik a vőlegényhez. Egybekelnek, s máig is élnek, ha meg nem haltak. |