Aranykor

Ferenczy Béni hetvenéves. Amit műveiben vallott az emberről, e század legszebb üzenetei közé tartozik. Egyike ama ritka modern mestereknek, akik a XX. században nem a válságot, hanem az ember megújhódását látják; s egy új, klasszikus korszak derűs nyugalmát hirdeti művészetével, egyre meggyőzőbben. Tűnődő, pihenő, muzsikáló alakjai azt az embereszményt fogalmazzák meg, amely a szabadság fényében születik, s a külső-belső szorongatottság keserűségét már nem ismeri. Még kereszten függő Krisztusának arcáról sem a kín vagy az égre tekintő áhítat olvasható, hanem az emberekhez hajló figyelem és férfibölcsesség. Aktjainak tökéletes vonalaiból, portréinak tekintetéből az a harmónia árad, amely a világgal és önmagával tisztában levő ember vívmánya. Nagyszerű Haragos Petőfije – mely pár hónap óta végre bronzba öntve áll egy alföldi város terén, s ezzel messze hangzóan dicséri a helyi tanács tettre kész, jó ízlését is – csupán úgy lép ki többi békés alakja közül, mint aki ezeknek az értékeknek serpenyőjébe kardját s életét kész beledobni.

Aki ismeri Ferenczy Béni életpályáját, tisztelettel és csodálattal mérheti: mennyi baj s nehézség ellenére őrizte meg művészetében és egyéniségében ezt az egyensúlyt.

Igaz, hogy kivételes emberek körében nőtt fel. Apja, Ferenczy Károly, s a nagybányai családi kör varázsa, a művészi munkának ottan látott szent komolysága, egész életre szóló útravalót jelenthetett. Később pedig az a másik Géniusz lett életének kísérője (e néven valóban meg is örökítette egyik szobrán), aki művészetében a szépség örök mintája lett, s akit – mióta férjét pár éve az életbe visszahozta, ó, micsoda újraszületés volt ez! – a géniusz szóban rejlő életadó funkcióra emlékeztetve, még nyomatékosabban így nevezhetünk: Genius genitrix.

Ferenczy Béni ma megint rajzol, fest és mintáz. Hogy közben milyen mélységeket járt meg, nem szól róla. Hallgat. Hallgatásával csak nagyobb figyelemre int minket. S ezzel a figyelemmel nézve, új műveiből még megrázóbban és még meggyőzőbben szól hozzánk tanítása az élet szépségéről.

Legújabb műve az aranykort jelképező fiú, a vergiliusi pásztorénekekben rejlő jóslatot idézi, a fiatalsághoz szóló üdvözletet: „Az idő neked érik!”

 

Nézd, minden meginog, boltivei rengnek az ürnek, Benne a föld és ég, meg a tengerek árja morajlik, Nézd, ujjong a világ a jövendő korszak elébe!

 

Azt hiszem, ahogy haladunk előre a történelemben, egyre többet fog fel majd szívünk és szemünk Ferenczy Béni formáinak szépségéből, szellemének sugárzásából.

Eddigi és leendő műveiben még sok közölnivalót tartogat számunkra.