Farkas

Van egy nagy olasz-francia festő: Modigliani.

Van egy kiváló francia költő és művészeti író: André Salmon.

André Salmon könyvet írt Modiglianiról.

Magyarul is olvasható: lefordíttattuk, s kiadtuk. Sikere volt. Kiadtuk másodszorra is.

Más:

Van egy nagy magyar festő: Farkas István.

Van egy kiváló francia költő és művészeti író: André Salmon.

André Salmon könyvet írt Farkas Istvánról.

Ez a könyv csak franciául olvasható.

Mert ezt nem fordíttatjuk le. Nem adjuk ki. Egyszer sem.

 

Bevezetőjében írja, hogy ez a könyve bizonyára kevés ahhoz, hogy a világ nagy múzeumaiban ezentúl a legnagyobb mesterek közé akasszák Farkas István képeit. És sorolja is a múzeumokat, a Louvre-on kezdve és a budapesti Nemzeti Múzeumon végezve.

A budapesti Nemzeti Galériában ma már ott lóg két szép képe. Abban a teremben, ahol a legszebb Csontváryk, Gulácsyk, Nemes Lampérthok vannak.

 

Azt is írja André Salmon, hogy Farkas őt Rilkére emlékezteti. Másutt Apollinaire-t említi, a köznapiságot ahogy átemeli az álomba … Azután beszél Farkas látomásairól, ezekről az emberen túli látomásokról.

Ha most írná a könyvét Salmon, bizonyára említené Franz Kafkát is.

 

S persze, meg kellene írni Farkas Istvánt, a vezérigazgatót, aki a nyakába hullott óriáskiadói apparátust titokban arra kezdte használni, hogy népszerűsítse a modern magyar művészetet.

 

1941. április elején egy délelőtt a Tamás Galériában találkoztam vele. Képeket akasztott, kiállításra készült. A németek tankjai Pesten át vonultak Jugoszlávia felé. Teleki pisztolylövése még ott csengett a levegőben.

A szorongás, ami képeiből áradt, s az a merev csak azért is mosolya természetes harmóniában volt mindig. S ebbe beleillett most a mondata:

– Ha hozzányúlnak Magyarországhoz, az olyan, mintha engem ütnének.

Salmon szemében Farkas a legsajátosabb magyar festő. Fejtegeti is, miben áll a magyarsága. Vegyük tudomásul, hogy az idegen az ilyesmit jobban látja, mint mi. Az ő fejtegetéseihez hozzátehetném érvként azt a rajongást, odaadást, amelyet Farkas a magyar táj titkainak három mágusa iránt tanúsított. Mednyánszky, Egry, Barcsay iránt …

S másik érvként: a fenti emléket a Tamás Galériából. Azt a mondatot.

 

A mondat visszafelé fordítva is érvényes marad. Mármint ott, ahol Farkast, miután önként beállott az öregek és betegek csoportjába, ütni és hajtani kezdik a kivégzőhely felé.

 

(1970. Pataky Dénes könyvét olvasva Farkas Istvánról.)

 

Salmon legtöbbször nem Farkasról beszélt, hanem a „cas Farkas”-ról. Ezt legszívesebben Farkas-tüneménynek fordítanám.

Mi volt ez?

Most mintha világosabb volna:

Hogy milyen sokféle megvalósulása lehet egyetlen emberi személyiségnek?

Vezérigazgató, bohém, tökéletes udvari ember, és kafkai magányok és tengermélyi, ember nélküli ősvilágok költője …

S háttérként mögötte milyen ordinárén kétszínű a világ!

Kecskeméten azok a csendőrtisztek vagonírozták be őt is, akiknek házias asszonyai odahaza most is éppen az Új Idők legújabb számát olvassák. S meggyes pitét sütnek az Új Idők receptkönyvéből.

Utolsó napjaiban leveleket ír Herczeg Ferencnek. A főrend, akit Wolfnerék pénze és propaganda-apparátusa emelt az írófejedelmi székbe, úgy látszik, nem tett vagy nem tehetett semmit.

„Mi van a nagy ígéretekkel? H. F. stb.”

Egy kecskeméti ember találta meg a mezőn ezt a levelet, s adta postára. Meg aztán volt egy munkásfiú is, aki hozta-vitte a leveleit. Amíg még Magyarországon volt …