Egy év után

 

Ha van is purgatórium, gondolom, eléggé néptelen lehet manapság. Az egyháznak ezzel a középutas kreációjával távolról sem volt olyan sikere, mint a mennyországgal és a pokollal. Legelsőnek ez ment ki a divatból a túlvilági szenzációk közül. Úgy tudom, a hitvédelem se fektet már bele semmi propagandát.

Ez a valamikor oly sűrűn lakott dantei táj ma oly képet nyújthat, mint egy csődbe ment angolpark.

Csak az íróknak kell még haláluk után egy efféle akadályversenyt végigjárniok. Mert van egy olyan elképzelés, mely szerint az író életművét nem a feledés Poklának, avagy az „ifjú szívekben élek” Mennyországának kell fogadnia, hanem a kritika Tisztítótüzének. Ott válik el a jó a rossztól, az ocsú a búzától, a negatív a pozitívtól, a kor hibája az íróétól, s e hagyományos „szekatúra” eredményeképp: ott válik el az író önmagától, s lesz az egy-íróból két-író, az egyik, aki a kárhozatra megy, a másik a tankönyvekbe, iskolai olvasmánynak.

Bizonyára vannak már korszerűbb értékelési rendszerek is.

De addig a dantei csigázásokkal szembe hadd szegezzük a dantei módszert, amellyel mégis ki lehet menteni innét a lelkeket:

 

Mert nem csorbul az Itélet hatalma,   ha tűz-szeretet perc alatt megadja,   miért itt hosszan kell évelni halva.

 

Ez a fuoco d’amor, babitsi szóval: tűz-szeretet, nem fogja csorbítani az irodalomban sem az Ítélet hatalmát …