Elmegy egy délelőtt

Dolgozni kéne. A terveim hegymagasságra dagadó görgetege mögött egyre tehetetlenebb törpének érzem magam. Hangyának? A hangya legalább szorgalmas. Galacsinhajtó bogár? Az is ráhajt, a neve is mondja. „Szarbogár vagy, lusta szarbogár” – hallom az írói lelkiismeret hajcsár-káromkodását.

A kompromisszum ilyenkor: az áltevékenység. Minden író ismeri. Aki tud villanyt szerelni, az elkezd villanyt szerelni. Akinek autója van, lemossa. Kávét főzünk. (5 perc.) A csésze elmosása és a kávéfőző kitakarítása. (4 perc.)

Meleg van. Mindjárt hűvösebb lesz, ha felmosom a lakásom kövét. A dolgozószobámét. (10 perc.) A nagy nappaliét. (15 perc.) Minden áltevékenység kellemes, de ez – márványpadlófelmosás és ilyen meleg nyárban – igazi élvezet. Milyen jó is ez, vizes kövön mezítláb tapiskálni. Felismerésként hat, hogy a civilizáció a testnek mennyi örömigényét zárja be a cipőkbe is. (Heurisztikus, villámszerű felismerés: maximum félperc.) Utána tekintélyi érv keresése Bartók leveleiben. Emlékeztem rá, meg is van: Bartók élete jelentős eseményei közt feljegyzi, amikor először járkált mezítláb. Böngészés a Bartók-levelekben. (2 óra.) A hallt is felmosom. (15 perc.)

A tárt ablakokon beáradó nyári melegben hamar felszárad a kő. Nedves lábam nyoma egy-egy percig még megmarad rajta.

Lábnyomom látványa a márványon éppolyan belső elégtétellel szolgál, mintha egy maradandó művet nyújtottam volna át az utókornak. A póttevékenység nem nélkülözi az alkotói sikerélményt és a mulandóság élményét. Komplex.

 

*

 

A maradandóság és a mulandóság dialektikájára klasszikus jelkép a lábnyom. „Utókor – elfödi nyomunk a futó por.” Kosztolányi. „Bár a homokban lábnyomuk lehetnék.” Weöres. „Lábnyomok a porban”, ezt a címet adta Móricz a Csokonairól írott drámájának; de a benne megélt mulandóság magát a drámát is elsodorta: Móricz egy elkeseredett pillanatában megsemmisítette a kéziratot. A pusztai népek a porban látják eltűnni az ember nyomát. A szigetlakók a vízen. Lásd Keats sírfeliratát: „Itt nyugszik, aki nevét a vízre írta”…

A sima kövön már semmi nyom.

 

*

 

(Mindezt naplójegyzetben rögzíteni, újabb áltevékenység örömével: 45 perc.)