Levitáció
(PETŐFI)
Ezekben a naplójegyzet gyanánt kiadott rövid lélegzetű eszmefuttatásokban az az ellenállhatatlanul vonzó (az írójuk számára legalábbis), hogy bármily pontról induljanak, írás közben szinte maguktól meg-megemelkednek, mintha fel akarnának röppenni. Ébredéskor, a térdemen naplót írva, úgy érzem magam, mintha azzal a fecni papírral szállani kezdenék. Mint Simon mágus, akinek csak az akaraterejét kellett kicsit megfeszítenie, és máris hajtotta őt valami áramlás fölfelé: a levitáció mámorító, vicces állapotába.
Párizs, 1992. január 26. |