Idegenben

Nekem nincs ál-nagynéném, akinek naplóimat levélként címezhetném, de azért ez is egy olyan Rodostó-műfaj. Ne is szépítsük, mondjuk ki minél hamarébb azokat a szavakat, amelyeket a kritikusok majd felvethetnek – és bizonyára fel is fognak vetni, kötetbe gyűjtött írásaimmal kapcsolatban:

reflexió, szubjektivizmus, izoláltság, emigráció, lektűr-élmény, kultúrsznobizmus, intellektuális artisztikum, aforisztikusság…

Sőt, a felsorolásból látva, hogy milyen késeket markolászok pengéjüknél fogva – a fentiek mellé még jöhet az önsajnáltatás meg az autodestrukció…

Nem törekedhetem teljességre.

Hiszen a legfájdalmasabb, legmegszégyenítőbb, leghalálosabb jelzőt bizonyára most se én fogom kitalálni…

Azt a telibetalálót. Azt a gyilkosat.

Rajta!