„Őrzők, vigyázzatok…”

Mióta hivatalom van, hajnalban kelek, három és négy között, hogy legyen pár nyugodt és lucidus órám magamnak – ha nem is írni (ahhoz az kéne, hogy ne kelljen közben az órára pillantgatnom írás közben, meg az kéne, hogy ne induljanak meg öt órakor az autóbuszok, hogy fél hatkor ne dördüljön meg – a végítélet pontosságával – a mindent bedaráló szemetes autó a ház előtt – mert az íráshoz nemcsak idő kell, hanem kell az időn-kívüliség is – enélkül iskolai dolgozat lesz minden írás, amely a rácsöngetés félelemgörcsében fogant) ha nem is írni, de legalább jegyzetelni – erre futja a hajnali órákban – a megírandókhoz.

Ekkor születnek az efféle naplójegyzetek is.