Ólomsúlyok, Szárnyak

Az írással, ezzel az elkezdeni legkínkeservesebb munkával az első pillanatban együtt jár valami lebénító fáradtság. Hiába van alig kétlépésnyire ott az asztalon a hívogató tiszta papír, ha valamit lejegyezni kell, az a kezem ügyében heverő számla hátára vagy egy villamosjegyre kerül.

Belelendülve az írásba – amikor annak már megteremtődik a saját tere – elfognak a motorikus impulzusok. Az író le s fel üget a rendelkezésére álló lakásban (vagy inkább: már a műben?). Ahogy a regényíró-lázban égő Kemény Zsigmondról jegyezték fel – jó erdélyiesen: „kereken jár szobájában a báró”.