Mire tanít az etikett?

Úrivilágban egy katonatiszt nem hordhatott kezében pakkot, szatyrot, zacskót, még aktatáskát sem.

Nevetséges kényeskedésnek tetszett ez a reglama.

De most, hogy egyre többször csatlatok útitáskával megpakolva a Váci utcán a taxihoz vagy a metróhoz, vagy a repülőtéri buszhoz, és egyre többször töröm át magam a turisták csoportjain Firenzében, a könyvektől mindig menthetetlenül súlyos útizsákkal, érzem – amivel az egykori katonai szabályzat számot vetett –, hogy a csomaghurcolás megaláz.

Vajon nem az öregember megalázottságának a kifejezését találta-e meg Timár József, amikor két nehéz bőrcekkert cipelve jelent meg Az Ügynök Halálában?

Amikor jobbról is, balról is lehúz a táskák súlya: úgy érzem, én vagyok Az Ügynök Halála.