Elutazni

Figyelem őt.

Csomagol megint.

Mint három napja, mint két hete, mint majd holnapután fog.

Amikor régóta nyüstölt ruháit szépen összehajtogatva próbálja belehelyezni (nagyobb törődés nélkül, lehetőleg) a kis cipzáras táskába (mint legutóbb három napja, mint majd megint holnapután), a mozdulatban felismeri azt az ismerős (ősidők óta oly ismerős) másik mozdulatot: a koporsóba tételét.

Ez az észrevehetetlenül (de még mennyire észrevehetően!) agyon műstoppolt szürke öltöny, amit elegyenget a kofferban: én vagyok.

Rémes szó, de írjuk le: a porhüvelyem.

Engem tesz koporsóba az elutazó…