Karinthy Frigyes utolsó fotográfiája

(Siófok, Vitéz panzió)

Rengeteget fényképezték. Mégis, ez látszik a legsikerültebb portréjának.

A családi ágy puha fehér párnáján súlyosan pihen busa feje. Más nem is látszik belőle. Az sem látszik, hogy a takaró alatt meztelenül van-e vagy felöltözve. Álláig felhúzták a paplant. Zordon hallgatásba burkolózik. Nem tűnik megbocsátónak.

Pontosan tudja, hogy hogy történt halála… Hogy mily megalázó semmiségeken múlik a géniusz vége is. Sértődöttebbnek látszik, hogysem beszéljen erről. Nincs az a tetemrehívás, mely őt már szóra bírja.

Univerzális kíváncsisága (Univerzumra-kíváncsisága) egy életen át verdeste őt a kalitka falának. És…?

Ahogy egyik barátja írta egyszer, régen:

 

a kapzsi villámölyv, a gondolat,
gyémántkorlátját még csak el sem érte.

 

Mégis. Volt olyan, hogy „kalitkájából legalább kilátott…”. Volt. Volt. Volt. És közben a legmindennapibb létezés minden villáma és minden szennyvize rajta futott át.

Hát ennek most legalább vége.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]