Karinthy Frigyes utolsó fotográfiája
Rengeteget fényképezték. Mégis, ez látszik a legsikerültebb portréjának.
A családi ágy puha fehér párnáján súlyosan pihen busa feje. Más nem is látszik belőle. Az sem látszik,
hogy a takaró alatt meztelenül van-e vagy felöltözve. Álláig felhúzták a paplant. Zordon hallgatásba burkolózik. Nem
tűnik megbocsátónak.
Pontosan tudja, hogy hogy történt halála… Hogy mily megalázó semmiségeken múlik a géniusz vége is.
Sértődöttebbnek látszik, hogysem beszéljen erről. Nincs az a tetemrehívás, mely őt már szóra bírja.
Univerzális kíváncsisága (Univerzumra-kíváncsisága) egy életen át verdeste őt a kalitka falának. És…?
Ahogy egyik barátja írta egyszer, régen:
a kapzsi villámölyv, a gondolat, |
gyémántkorlátját még csak el sem érte. |
|
Mégis. Volt olyan, hogy „kalitkájából legalább kilátott…”. Volt. Volt. Volt. És közben a
legmindennapibb létezés minden villáma és minden szennyvize rajta futott át.
Hát ennek most legalább vége.