Visszatérő álom

Egy szakadékban repülünk, és a sziklafalak alig vannak egy arasznyira a gép két szárnya végétől. Közvetlen alattunk is sziklák.

Pontosan tudom, hogy ez a halál torka, abban repülünk.

 

Most, hogy eszembe jutott ez az álmom – közben fogalmam sincs, hogy vajon ma éjszaka álmodtam-e, vagy hetekkel ezelőtt, de úgy érzem, nem is egyszer álmodtam; ki tudja, lehet, hogy minden éjszaka megteszem ezt a repülőutat –, most, hogy felmerült bennem ez az álom, olyan jó érzés tölt el, hogy szeretnék mindjárt lefeküdni és ezt álmodni megint. Ha sikerül, nagyon fogok figyelni, hogy aztán majd minden részletre pontosan emlékezni tudjak.

Akkor majd bővebben.