Megint egy álom

Sokemeletes, igen elegáns szálloda valamelyik fölső emeletén laktunk. Kivel? Egy kellemetlen nővel, aki úgy rémlik, mintha feleségem lett volna, de nem tudom senkivel se azonosítani az életemből. Úgy látszik, ebben az álmomban láttam őt először. A szálloda pedig égett fölöttünk.

Jóval fölöttünk égett, a legfelső emeleteken. Lassan égett, mint egy fáklya. Vagy ahogy Róma éghetett, amikor Nero felgyújtotta. Az élet ugyanis folyt tovább a lángban álló szállodában. Csak éppen folyton lejjebb és lejjebb kellett nekünk is költöznünk.

Az asszony dühöngve csomagolt, hogy ne maradjon ott semmi, amikor leszakad a mennyezet. Akkor láttam, hogy milyen rossz természete van. Ez a tűzvész kihozta.

…Egyszer pedig ugyanebben a folyton égő szállodában meg vagyok híva ebédre, egy gazdag emberhez. (Őt se tudom senkivel se azonosítani, őt is ott láttam először.) Elmondja, hogy milyen előételek között választhatunk. Én valamire rámondom, hogy igen, mert úgy értettem, hogy tengeri rák vagy hal, s csak aztán jut eszembe, hogy biztosan hagyma lesz, mert azt mondta: „oignon”. (Tehát franciául beszéltünk.) Ekkor jött a pincér, hogy menjünk le a földszinti étterembe, mert ideért a tűz. Én a lángoló gerendák közt le is mentem, s ott vártam a vendéglátó házigazdámat.

Hiába vártam, nem jött. A vendéglátóm, úgy látszik, bent égett a tűzben. Én pedig ebéd nélkül maradtam. Ezen bosszankodtam is.

Különben, ott a földszinti étteremben akkor még minden a legnagyobb rendben volt.