Minden, amit elveszítünk…

Minden, amit elveszítünk, bűntudatot plántál belénk – szorongásos, sőt riadalmas bűntudatot. A szorongás fojtott, csupán álomban visszajáró. (Legtöbbször visszatérő s mindig legfájdalmasabb álmom az, hogy elveszített otthonokban találom magam. Lakásokban, ahol boldog voltam – vagy lehettem volna.)

Még szörnyűbb az álmot is elveszíteni. Hogy nem emlékszem vissza a részletekre.