Időszerűségek a nemzetek egymás iránti gyűlöletérőlKántor Lajosnak, szeretettel, a KORUNK különszáma margójára
A népek és nemzetek egymás közötti gyűlölete? Mi ez? Az első világháború második évében ezt a kérdést baráti körben, visszafogott hangon, már föl lehetett vetni. Vajon a Herr Professor, aki a lélek hínárosában biztos kézzel kotorász, mit szól a fajták közötti gyűlölet jelenségeihez? Freud zavartan válaszol: „ez egy oly titok, hogy magam se tudom, mit mondjak róla.” (Freud: Zeitgemässes über Krieg und Tod. 1915.) Közben mintha rágyújtott volna egy halálhozó szivarra… Talán – talán majd egyszer a civilizáció fejlődése némileg változtat ezen – morfondírozik el a Herr Professor. Ámde egy kis nyíltság és kölcsönös őszinteség – a kormányok és a népeik között – ezt a fejlődést elősegíthetné. A liberális klubok szivarfüstkarikái göndörödnek az efféle Végső Toleranciára apelláló bölcsességek fölött. De én most nem tudok hinni a Herr Professornak. S valószínűleg ő se tud hinni saját magának. Még csak egy esztendeje, hogy ő is skandálta a bécsi Ringen, együtt a többi ötvenmillióval: „Vesszen kutya Szerbia!” – Miért? Uraim! Miért? |