SzexepilAz egyenruhába bújtatott fiatal férfiaknak egykor megnövekedett a libidótöltése. Miután a gyakorlat, a kiképzés, a fegyelem lefokozta bennük a személyiséget, nemiségük annál nagyobb hangsúlyt kapott, és szabadnapjukon, a vasárnap délutáni bakakorzón ellenállhatatlanok lettek. És semmiféle civil báj nem mérkőzhetett többé az övékével. Hunyady Bakaruhában novellája arról is szól, hogy Sándornak lefegyverző szexepilje volt vasárnaponként felöltött uniformisában, sokkal inkább, mint mégoly választékosan öltözködő s otthon dekkoló úrifiúként. Vagy már a halálba menőknek jár ki az a szerelmi adó, amit Sándor Kolozsvárt oly magától értődő természetességgel kapott meg Vilmától, és a Csokonai-versben Szegény Zsuzsitól az ő Jancsi huszárja? Vagy az az agresszivitás hat talán – a szarvasbőgés hívásával –, amely kifejeződik a puskában, szuronyban, kardban, egyenruhában, hátaslóban? Mi az, ami oly szeretetre – s szerelemre – méltóvá teszi a fiatal katonát (Babitsnál is) talán az, hogy „halni kell neki, halni”? vagy inkább az, hogy „ölni kell neki, ölni”? |