„Szempillád rezdülése”

Honnan eredhet hallatlan esztétikai értéke a hosszú szempillának? Amikor Kosztolányi az élet legcsodásabb ajándékait számbaveszi (a megőriznivalókat, a legmúlandóbbakat), közéjük sorolja a „kisgyermekek csodás, seprős-pillájú, bűvös szemeit”.

Egy jordániai tanítványommal beszélve – ahogy illik – a családja után érdeklődtem. A fényképek nála voltak. Nem mulasztotta el említeni, hogy melyik öccsének vagy húgának hosszúak a szempillái. Hogy ne kelljen nyíltan büszkélkednie a magáéival.

Most olvasom Róheimnél, hogy az ausztráliai ngatatara törzs fiatal asszonyai nem ehetik meg a hangyászsünt, mert ez akadályozná a mellük növekedését, s a fiatal férfiak pedig azért nem, mert nekik meg a szempillájuk növekedését hátráltatná a hangyászsün fogyasztása. (Viszont elősegíti a hímvessző túlvastagodását.)

 

A korok, nemek és genitáliák rejtettebb összefüggései közt miféle üzenet van bízva a seprős szempillákra, hogy látásuknak megörül mindenki, anélkül, hogy tudná, hogy honnan ez az öröme?

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]