Így írom a nevét, mert így van írva az idegen nyelveken sűrűn megjelenő könyvein. Mindig hibátlanul
felrakott magyar ékezetekkel.
Egy sor könyvem van tőle nekem is, franciául meg olaszul. Megvan az életrajza is, Roger Dadoun írta.
A forradalmakban kirobbanó magyar századelő csodái közé
tartozott a pesti lélekelemző iskola. Ebben nevelődött Róheim is,
Ferenczi Sándor mellett. Ma mindkettőjüket úgy tartják számon
nyugaton, mint a huszadik századi gondolkodásnak aktualitásban egyre
növekvő mesterét.
Budapest éghajlata azért volt kedvezőbb Bécsnél a modern szellem számára, mert Magyarországon
elevenek voltak a függetlenségi hagyományok. Ezt írja Dadoun. Azt hiszem, hozzá lehet tenni azt is, hogy mi akkor
közelebb voltunk a készülő forradalmakhoz. Itt már nagyban ment a játék. Hiszen az 1918. szeptemberi Budapesti
Pszichoanalitikus Világkongresszus világesemény számba ment. Megjelentek a kormányok hivatalos megfigyelői:
hátha ez az új tudomány nyújthat segédkezet kivezetni az emberiséget abból a pokolból, amelybe ők taszították? Egy
hónap múlva Pesten már forradalom van – megölik Tisza Istvánt (épp Róheim Géza Hermina úti villájában, a fiatal
etnográfus tanú is a perben), Károlyi Mihály kinevezi Ferenczit egyetemi tanárnak, majd Lukács népbiztos átutaltatja
Bécsbe egy nagyvonalú pesti sörgyáros alapítványát a Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesület céljaira. Lukács
mellékesen kinevezteti Róheimot is egyetemi tanárnak. (De amikor a tanév megkezdődik, már Horthy ül Budán, és
se Róheim, se Ferenczi nem taníthat.)
1918 őszén Freud Zsigmond még Budapestre készült áttelepülni, iskolástul…
Budapest áldott légköréről (és igen, a Hermina úti Róheim-villáéról) azt írja Dadoun, hogy elveszített
paradicsom volt ez Róheim Géza számára, és ezt kereste egy életen át Óceániában és az ausztráliai törzsek között
– s talán a pizsentarák egészséges társadalmában meg is találta.
Húsz évvel ezelőtt Cseres Tibort unszoltam, akasszon le valahonnan egy világ-ösztöndíjat és induljon el
Róheim nyomában – a cseresi elbeszélő forma kínálkozik egy Róheim-életrajz megírására. És persze kell hozzá az
az érzékenység a folklórra, amely nálunk eléggé megvan és kivételes fokon Cseresben.
Tibor csak bólogatott rá, és nevetett és legyintett.
Ha tehetném (mint egykor egy gazdag sörgyáros mecénás), ma Tornai Józsefet biztatnám, hogy induljon
el Róheim nyomába. Magyarul és angolul tud, már csak a pizsentarák nyelvét kéne megtanulnia hozzá.
Roger Dadoun azt is leírja, hogy a Róheim házaspár, Géza és Ilonka, nemzetközi kongresszusokon,
egymás közt vagy magyarul, vagy pizsentara nyelven beszélgetett.