A süket Isten

Amilyen mértékben magasodott fel a század első három évtizedében – világhírre, tragikumba – Freud alakja, olyan mértékben növekedett a száma azoknak a szegény szenvedőknek, akik tőle reméltek (volna) gyógyulást. Kevesen jutottak azonban elé (már csak a vagyoni cenzus miatt is, mert könnyebb a tevének a tű fokán átbújnia, mint kevéspénzű embernek analízisbe menni), s a kevesek közül is elvétve akadt, aki gyógyultan kelt fel a díványról.

De ez korántse csökkentette Freud csodadoktori, mágusi, prófétai presztízsét, mely nőttön-nőtt.

Három nagy magyar költő hajolt meg előtte oly áhítattal, amely egy szent embernek jár ki.

Babits 1927-ben Psychoanalysis Christiana címen írja versét.

Kosztolányi 1927-ben versben köszönti a hetvenévest.

József Attila 1937-ben a nyolcvanévest.

Ezt a harmadik verset én nem tudom nem úgy olvasni, mint egy szemérmes beteg – egy halálos beteg! – versbe transzferált segélykiáltását: olvasd és ments meg!