„A többi néma csend”

Majd két évtizeden át tartó lelkes, bizalmas, új meg új gondolatokat felröptető levélváltásuk során (1887–1904, csak Freud levelei 500 sűrű oldal) eljutnak oda, hogy megpendítik: ki tudja, hátha ebben a rendkívüli barátságban kettejük közt holmi szerelmes vonzódásnak is lehet (szublimált! szublimált!) szerepe.

Ó, ez a két nagy és oly szemérmes pszichoanalitikus! Fliess lassanként elméletet is kanyarít hozzá! Bizalmasan elmondja Freudnak, hogy minden emberben van egy asszonyi rész is. Ez repes talán őbennük is az érzelmeik és gondolataik szárnyalásában. (Szublimálnak! Szublimálnak!)

Freud elfogadja ezt a gondolatot. Megdobbanó szívvel, tudományos képpel.

Pedig levelezésüket olvasva, nekem inkább az a benyomásom, hogy ahol barátságuk rajongóvá lesz, ott épp legférfiasabb lelkük nyilatkozik meg. A világ felfedezésének heurisztikus hevületű pillanatában. Amikor expressz közlik egymással, hogy egy álomban, egy analízis során vagy éppen a levélírás ihletében megint sikerült egy mélyebb pillantást vetni a lét szövedékeibe. Freud úgy parádézik elméletének pompájával a levelekben, mint egy hódító. E szó minden értelmében. „Túlértékelsz engem. A motívum, ami emögött van, lefegyverez, nem szólhatok ellene. Nem vagyok én se tudós, se megfigyelő, se kísérletező, se gondolkozó. Conquistador vagyok…”

Ők, akik megtanulták egymástól (Freud is átvesz gondolatokat Fliesstől, aki nem publikál, csak levelez), hogy komolyan vegyék a legszabadabb asszociációk pókhálóláncait, a maguk kielégíthetetlen levelező szenvedélyükhöz fűződő elkerülhetetlen asszociációkat sem tagadhatják le. Ilyenkor ölelkezni látszik e két baráti szellem. És félreérthetetlenül férfi-szellemek.

Hogy az „ewig Weibliches” viszi őket e baráti intimitásba, ez csak afféle mentegetőzés lehetett, amellyel a természetre hárították a puritánoktól természetellenesnek is ítélhető vonzalmuk ódiumát.

 

Megrendítő – és analitikusért kiáltó – a tény, hogy épp e „bennünk rejlő női rész” felfedezésének szerzői joga körül támad majd egy rémes-kínos és kisszerű civódás köztük és, hogy ennek folytán fognak örökre szakítani.

A felfedezés (ha ez az ősi közhely felfedezésnek mondható) a Fliessé volt, de Fliess nem írta meg, csak Freudnak mondta el. Freud viszont analízisei során operált vele és elmondta S-nek, aki Otto Weininger barátja volt. Weininger erre alapozta pillanatok alatt világhíres-hírhedt bestsellerét a Geschlecht und Charaktert, amelyre felkiáltójelet is tett hebehurgya ifjonti öngyilkosságával.

Fliess nyomozni kezdett. Hogyan szivároghatott el az ő gondolata Weiningerhez? S indiszkrécióval kezdte vádolni Freudot.

Freud védekezésében először azt állította, hogy soha nem is látta Weiningert. Fliess tovább nyomoz és kideríti, hogy Weininger járt Freudnál, sőt elolvastatta vele könyve kéziratát. Hogyhogy Freud nem kiáltott plágiumot akkor?

Freudnak nem marad más hátra, mint utolsó levelében azt írni, ami elméletébe belefér (de egy becsületügybe nem), hogy ő elfelejtette Weininger látogatását, s azt is, hogy olvasta a kéziratát – elfelejtette, ugyanis nem tetszett neki, amit Weininger összeírt. És ezt ő meg is mondta volna Weiningernek…

Itt ér véget levelezésük.

El tudom képzelni Fliess mélységes fájdalmát. Miután kielemezték Freuddal a lappangó biszexualitás tanát – mint kettejük titkát, barátságuk zálogát –, Freud az ifjú Weiningerrel értekezik erről, ki tudja milyen bizalmasan, máskülönben miért érezte volna kényszerét annak, hogy letagadja.

És így Fliess soha meg nem született magzatát Weininger hozta világra. A férfiban rejlő női rész azóta Weininger névre hallgat.

Ebben a szakításban Freud és Fliess most már csakugyan úgy viselkednek, mint a gyereken civódó anyák Salamon könyvében – ám de nincs bölcs Salamon, aki ítélkezni tudna.

 

Weininger Ottó?

Lehet, hogy megejtő volt, tizennyolc évesen, az ifjúság és a zsenialitás oly tünékeny és oly szételemezhetetlen lobogásában…

Lehet, hogy csakugyan megejtette az öregedő mágus szívét, hisz azt a tolvajnyelvet ütötte meg ő is, amelyet Freud és Fliess alakított ki, hogy a bizalmas szubjektívről úgy beszélhessenek, mintha az objektív tudományosság volna.

Fliess ezután még hány évet élt?

Freud még közel negyvenet.

 

Marie Bonaparte szerint mindkét feleség átlátott a szitán. Fliess Idát a féltékenység boszorkánnyá tette. (Szentkuthy tollára való jelenet lehetett, amikor Ida hecceli férjét, hogy Sigi barátja eltulajdonította tőle a biszexualitás tanát, csak hogy másnak adja…) „Viszont – mint a továbbiakban a hercegnő írja – Freud Márta számot vetett azzal, hogy Fliess Vilmos olyasmit tud adni az ő férjének, amit tőle úgyse kaphat.”

Bár ki tudja? Fliess levelei úgy tűntek el Freud lakásán, hogy Freud csak azt tudta hajtogatni: ő nem tudja, hová lettek.

Feltehető, hogy Márta kezén tűntek el.