Éljen Bonaparte!

És Bonaparte hercegnő lesz az, aki még Freud életében, 1937-ben egy ügynök által megveszi Berlinben özvegy Fliess Vilmosnétól Freud 250 levelét 12 000 francia frankért. S nem adja tovább Freudnak, bárhogy kéri, mert fél, hogy a leveleket – ha megint kézbe kaphatja – megsemmisítheti a levélíró. Így utasítja el Freud rivendikációit: „Micsoda veszteség volna nekünk, szegény utókornak, ha megsemmisítették volna Goethe beszélgetéseit Eckerman-nal vagy Platon dialógusait, ezeket azért, hogy kíméljék Sokrates emlékét, mert nem kell az utókornak tudnia azt, hogy a mester együtt hált Alkibiadésszel.”

Bonaparte Mária ezekután is nagy-nagybátyjához méltó stratégiával menti előbb a „boszorkány” Fliessné, majd egyre inkább Hitler elől e leveleket.

Az Anschluss másnapján Bécsben terem, s mint görög királyi hercegnő még megtehette, hogy a náciktól zárolt Rotschild bankház páncélszekrényéből magával vigye a levelezést. Aztán majd ugyanez a história a megszállt Párizsban…

Aztán Londonba, az elaknásított La Manche csatornán át. S mindezt, ha mégoly elszántan is, de azzal a kétséggel szívében, hogy vajon joga volt-e megtagadnia öreg mestere kérését, hogy semmisítse meg ezeket a leveleket, mielőtt Göbbels publikáltatja őket.