Szex és arany

A pszichoanalízis korát elképesztő merészséggel a figyelem központjába állította a szexet. Így lett a freudizmus „szégyentelen”, „szemérmetlen”, „dekadens”, „polgári”… Ma már – hála a pszichoanalitikus gondolkozás átütő sikerének is – szinte érthetetlen az az ellenérzés és botrány, amely a freudi libidótant fogadta.

A szex-centrikusság nem minden. Hasonló – számomra ma is feszengést keltő – csökönyösséggel, következetességgel tér vissza a freudizmusban egy másik alapgondolat: az analistát meg kell fizetni. És jól kell megfizetni.

A pénz a sikeres analízisnek elengedhetetlen eleme lett. Honorárium nélkül nincs is gyógyulás. Az analista nem szamaritánus. Sőt.

Ez a freudi érvelés ugyanis akkor volna helytálló, ha a páciens anyagi lehetőségeihez szabta a mégoly magas honoráriumot: meggyógyulhat, hisz az erejét meghatározóan áldoz az analistának… De nem: bizonyos anyagi cenzus alatt nincs is analízis. Ahogy egy elemi iskolai tanító nem tarthatott négyesfogatot, ugyanúgy nem mászhatott ki – analízissel – a gátlásai alól. Amikor az amerikai pszichoterápia fiatal csillaga, Joseph Wortis 1934 őszén jelentkezik Bécsben Freudnál, hogy analizálva analista legyen, Freud első kérdése hozzá: mennyi a pénze?

E tekintetben Freud nem ismert alkut.

Itt is átlépett Freud az álszemérmességen. (Ha százszor azzal a finom okadatolással is, hogy a betegnek a saját jól felfogott érdekében kell fizetnie – minél tovább, minél többet.)

Ferenczi Sándor halálának hírére jegyezte naplójába Lengyel Menyhért: „Huszonöt évvel ezelőtt, mint hipochondriás fiatalember mentem hozzá: »Mit fizet?« – kérdezte, s ekkor láttam, hogy a lélekanalízis komoly tudomány.”

Vajon az analitikus mozgalom gyors világtörténelmi sikere akkor is bekövetkezett volna-e, ha Freud az orvosi altruizmusra apellál? „Menjetek és analizáljátok a szegényeket…”

Valószínűleg nem.

Freud zsenialitására vall, hogy nem esett a filantrópia csapdájába. Meg kellett vívni a XX. század talán legnagyobb forradalmát.

„Enrichissons-nous” – mondta a tanítványainak.

Elvégre is nem azért jött, hogy megtörje a pár száz éves kapitalizmust, hanem – sokkal inkább – a pár ezer éves kőtáblákat.