Istókra várva

Wayland Young könyvében olvasom, hogy angolban az Isten (God) szó jelentése átment a hasonló hangzású szavakra. Így nagybetűvel Istent jelent az „őriző” (Gard) és a „jó” is, nagybetűvel és fonetikusabban írják (Gudd).

 

A Godot-ra várva nyilvánvalóan ezt a nyelvi jelenséget megjátszva válhatott a modern ember istenkeresésének a dokumentumává.

Nálunk az Isten csak tréfásan helyettesíthető hasonló hangzású szóval. „Istók uccse!”

Vajon a Bolond Istókban ezen a néven nem kísért-e egy bolond „isten” – akinek földi kalamajkái éppoly szívszorítóak és mulatságosak, mint azoké, akik Beckettnél – ki tudja – esetleg épp őreá várnak?

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]