Dies Irae

Münchenben van egy Utolsó Ítélet – csak töredék – egy Hold-felszíni kopár tájon a föld alól előbújó csontig soványodott alakokkal. Meztelenek, mint a férgek, de egyikük – a por- és hamuból félig kikelve – máris illesztgeti fejére a királyi koronát, a másiknak bár ágyékkötője sincs, de a püspöksüvege már megvan! Mert az élet első moccanásával megint megjelennek a hatalom birtokosai, státusszimbólumaikkal. Viszont a közrendű túlélők – feltámadottak? – ritka sorában akad, aki földre kuporodva, fejét a térde közé fogva többé se látni, se hallani nem akar.

És ezek mellett a ritka, mégiscsak ember formájú alakok mellett (mellett? fölött? vagy éppen párosodva velük) folyton feltűnnek Bosch képein a biológiai mutáció új kínálatai. Mintha Nagy Brehm Állatok Világának illusztrációit összeillesztgetnék egy anatómiai atlasz ábráival. Így áll elő a Pávafarku-Négylábu-Pápa, meg a Szitakötő, amely (aki) emberseggből lőtt diaréval sugárhajtja magát, valamint az úszóhártyás Békaemberek (vagy inkább Emberbékák?) serege.