A Kisjézus agresszivitása

Nemrég jelent meg gyűjtőkötetben a párizsi Denoelnél ama kétnapos vitának az anyaga, amelynek a serdülőkori krízis volt a témája.

Mindjárt az elején arról beszéltek, hogy keveset tudunk a későbbi nagyemberek gyerekkori és serdülőkori kríziseiről. Jó volna, ha pontos értesüléseink volnának arról, hogy milyen kríziseken mentek át azok, akiknek beleszólásuk lett a világ menetébe. Így többet tudnánk arról, hogy ezeknek a kríziseknek milyen kihatásuk van a társadalomra. Baudelaire-t, Rimbaud-t idézték, akiknek a kríziseiről valamit tudunk. De a legtöbb nagyember kamaszkori válságairól nincs feljegyzés. A bevezetőben ezt panaszolják.

A fehér ember történetére talán legnagyobb befolyással Jézus volt. Az ő gyerek- (és serdülő-) éveiről vannak feljegyzések. Ha nem is a négy evangélistától, hanem az apokrif evangéliumok (nem mindig kevesebb hitelt érdemlő) szerzőitől. Elsősorban attól a Tamástól, aki nem volt azonos a Hitetlennel…

Pajtásai közt a legindulatosabb gyerek a Jézuska volt. Ha játékát megzavarták, ölni tudott hirtelen haragjában. Egy barátját letaszította a háztetőről. Egy másikat, aki beárulta, hogy látta az ács fiát szombaton homokban játszani, úgy megátkozta, hogy a gyerek kiszáradt.

Mennyivel inkább megértem így, hogy belőle lett a világ megváltója.

Egy született szívgárdista legföljebb a farizeusságig viszi.