Elnémulás

Figyelem. A kritika nem mulasztja el felróni a költőnek a hallgatást. Ha nem produkál, elhúzza száját.

– Nem megy neki – mondja.

S az olvasó is azt gondolja:

– Na most aztán lemarad a híres.

A termelékenység elve eluralkodott a művészetben. Sejtette ezt már az öreg Arany János is. „Ha nem pönög lantunk, gitárunk…”

Jelen kell lenni. Ez a legfontosabb.

De azért ő, Arany, fiatalon, pontosan tudta a nagy elnémulásoknak minden műveknél messzebb ható szavát.

 

Függ lantja fűzfa gallyán: repedt öblén a szél Vadul végig nyargalván, őrülteket beszél, Mitől a rémült farkas megfut, s vonít az eb, Mitől vemhét a szarvas idétlen hozza meg. S ő bujdosik hazátlan…

 

A költő elnémulása a természet rendjének a végét jelentheti.