A gondolat hősei – Illyés

E század magával ragadó és divatos gondolkozói közül a legtöbb ittragad, földhözragad, összes műveivel egyetemben. A századvéget se érték meg. Sartre forgószele már elült, és berozsdásodtak a nagy marxista földgyaluk.

Ám Freud és Proust biztosan átkel a következő századba. Ők fedezték fel az infinitézimálisan picinynek a sorsdöntő (sorsunkdöntő) jelentőségét, a tudatalattinak ellenőrizhetetlen asszociációit. Eszmetörténetileg párhuzamba állítható ez az új fizika hódításaival az elemi részecskék birodalmában. A legvízözönelőttibb fosszilis nagyhatalmak is megtanultak már atomban gondolkodni.

Ugyancsak gondolati túléleterővel biztat Illyés Gyula bámulatosan koherens eszmerendszerében az a sarkalatos felismerés, hogy a természeti környezet pusztítása, az állatfajok kihalása, a savas eső stb. – amelyek kis bolygónk halálával fenyegetnek – párhuzamos, sőt talán azonos folyamat a kisebb-nagyobb népek hagyományos kultúrájának, folklórjának, nyelvének, étkezési és koccintási szokásainak stb. eltűnésével, melynek planétaszerte tanúi vagyunk.

Mélyről szakadó, szinte zsigeri eredetű volt Illyésnek ez a felismerése – mintha maga a veszélyeztetett élet reagált volna ezzel –, s hitelességére vall, hogy a költői nyelv (szigorú cenzor!) minden ellenállás nélkül kész volt tolmácsolni, akár dalformában is. Összecsendülő fosztóképzőkre emlékszem Illyés-versekből, daltalan erdők és némuló népek közös lélekharangszavaként szóltak. Ilyesmire emlékszem: madártalan meg a feledhetetlen ararátlanul.

A Teremtés kimenetelének ez a globális „egybelátása” az illyési szisztémában: a huszadik századi filozófiatörténet jelentős fegyverténye, s jelentőségéből mit se von le az, hogy Kolombusz-tojásaként evidens. Nagy kár, hogy annak idején Közép-Európa-szerte – az Illyés-csöppek a szomszédságban ellenérzést váltottak ki, nem terjedhetett el. Bizonyára jobban lehetne ma is „kezelni” a heveny konfliktusokat az illyési eszmék „természetgyógymódjával”, mintsem nacionalista mérgekkel és a mégoly briliáns liberális elmék ráolvasásaival.

Illyés felismerése, sajnos, nem csupán a marxista ideológia berkeiben szült ellenérzést. Ma is sokan vannak, akiket a felismerés érdekeikben érint. A nem-szeretem népek nyelvét tűzzel-vassal irtó perzekutorok, a vértengerben hajózó delfinvadászok és a kétütemű motorok bizományosai mind kikérik maguknak, hogy tettenérjék őket, mint egyazon maffia tagjait.